kimaradt jelenet // 2

81 felitakozó örömére! :) újabb cél 85, jó olvasást!

Ashton egész héten ideges és frusztrált volt. Nem értettem az okát, hiába kérdeztem, hogy mi baja, rám nézett és elterelte a gondolataim. Rendszerint valami olyannal hozakodott elő, amitől teljesen más témát érintett. Én meg hagytam magam elterelni. Jenna szerint egyszerűen csak szüksége volt egy kis hancúr partira.
– Ashton nem olyan – vágtam rá.



Már a gondolat is nevetséges volt. Tudtam volna, hogy mi baja, ha tényleg ez lett volna. Vagyis nagyon remélem.
Jenna egy sejtelmes pillantást vetett rám.
– Ne felejtsd el, hogy Ashton is egy srác. És köztudott, hogy a fiúknak ez jár a fejében – a mutatóujját a halántékához érintette. – Még ha jól titkolja is.
Kénytelen voltam az első mondattal egyetérteni. Ashton annyira aranyos, figyelmes,  gondoskodó volt, hogy hajlamos voltam elfelejteni, hogy nem tökéletes. Szóval bármi megeshet, de szerettem volna azt hinni, hogy van még időm.

Még este is azon járt az agyam, amikor Ashton felhívott, hogy menjek át a próbájukra.
– Kilenckor Luke–nál. – Ash hangja nyugodt volt, nyoma sem volt az elmúlt napok a feszültségének. Így egyértelműen kizártam Jenna javaslatát. Vannak az embernek rossz napjai, zártam le gondolatban a témát.


Nem egy sima próba volt. Néhány srác összegyűlt a házban, hogy élvezzék Luke vendégszeretetét  és az ingyenes dolgokat. Értem ez alatt a koncertet, és a piát. Jenna ma nem tartott velem, ami kissé aggasztott.

Rendszerint ilyenkor szoktak olyan dolgok történni, mint aznap este.
Egy fekete ruhát viseltem. Pár centivel térd fölött ért véget, csipkés anyaga volt. Ujjatlan volt, így magamra kaptam a bőrdzsekim. Egy órát kellett várnom, hogy elcsendesedjen a ház. Még így is rettegve tártam ki az ablakot, hogy kiszökhessek. Felléptem a keretre és mozdulatlanul hallgatóztam, bármi nesz után kutatva. Mély levegőt vettem és kiugrottam. Simán értem talajt, talán a bakancsom adott ki egy tompa puffanást, de elégedett voltam, hogy egyre gyakorlottabb lettem a kiszökésben. Ha anyám látna, tuti kitérne a hitéből. A bakancs, fekete ruha és bőrdzseki kombinációtól egyenesen elájulna. Még csak ne is említsem, hogy épp meglógok otthonról.
A gondolataim annyira lefoglaltak, hogy még akkor sem tértem magamhoz, amikor nekiütköztem Katynek. Mozdulatlanná dermedtem. Katy is annyira meglepődött akárcsak én, de láthatóan ő szedte magát össze hamarább. Gonosz vigyor torzította el az angyali arcát.
– Lám–lám, a kis Olivia csaknem átváltozott az éj leple alatt egy fekete ribanccá? Anyád igazán boldog lenne, ha így látna. Csaknem a Hemmings házba tartasz? Ne nézz ilyen bambán, mert mindenkin ott van. A kis barátod épp nem a húgát pesztrálja?
Katy kisimította a haját a szeméből. Gonoszul csillogó szemekkel méregetett. Alig nyertem vissza a hangom a meglepetéstől.
– Katy, azt hiszem, neked sem kellene itt lenned. Te sem akarsz bajba kerülni és én sem. Ma nem láttuk egymást, világos?
Annyira pánikba estem, hogy csodálkozom, hogy ennyire hideg és lekezelő tudtam lenni. Katy szemei megvillanntak, az ajka keskeny vonallá préselődött össze.
– Olivia, nem hinném, hogy te szabnád meg a feltételeket.
Katy minden jel nélkül elindult a ház irányába. Részemről is befejezett volt a csevegés, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy bármelyik percben elárulhat.

Egy órás késéssel, fél tízkor érkeztem meg. A buli már egy óra után eszeveszett irányba fajult. Többen voltak, mint ahogy Ashton lefestette. A pár ember, takart hatvan körüli létszámú csoportot. A feljárón épp egy lány hányt a gyepre. Elfordítottam a fejem és próbáltam meggyőzni magam, hogy nem őrültem meg, hogy eljöttem. A garázs ajtó tárva nyitva volt, Luke hangja hallatszott. Tehát már a közepén vannak. Átvergődtem az átizzadt testek közt.

A kanapét, a bejárattól fél méterre helyezték el, hogy a srácok gond nélkül berendezkedhessenek. A kanapé karfájának dőltem és néztem a srácokat. Olyan beleéléssel játszottak, hogy észre sem vettek. Luke a dal végén rám kacsintott, és a hurok közé csapott. Megforgattam a szemem és Ashtonra néztem. A kézfejével letörölte az izzadtságot a homlokáról. Ivott egy korty vizet és a kezébe vette az ütőit. Mind a négyen fáradtnak, de elégedettnek néztek ki. A közönség lelkes és illuminált volt.
Még így, nyitott ajtó mellett is fullasztó meleg volt, így kénytelen voltam levenni a dzsekim. A hajam a tarkómra tapadt, így megemeltem, hogy elmúljon a kellemetlen érzés.
A fiúk újabb dalba kezdtek. Michael és Calum lélekszakadva ugráltak és kurjongattak. Luke a mikrofon előtt állt és végig nézett a tömegen. Rajtam is elsiklott a pillantása. Közelebb hajolt a mikrofonhoz és énekelni kezdett. Végtelenül komoly volt az arckifejezése, és nagyon úgy tűnt, hogy nem igazán létezik rajtuk kívül senki itt. Még én sem. A tömeg úgy mozdult, hogy végre jobb rálátásom volt a dobosomra. Néztem az izomjátékát, az arcát, és a homlokán legördülő izzadtságcseppeket. A homlokára tapadt haját, a piros bandana kendőjét, és a csuklóit elrejtő karkötők irdatlan mennyiségét.
Tettem egy lépést előre, a talpam ragacsos nyomot hagyott a padlón. Lenéztem. Eddig egy sörfoltban ácsorogtam, most meg ragadok a padlóhoz. Nagyszerű.
Kizökkentem a gondolaimból. A ritmus összezavarodott. Felnéztem, Luke és Calum egymásra nézett, Michael pedig Ashtonra meredt. Eközben egyikük sem állt meg. A tömeget nem zavarta Ashton bakija, egyszerűen tovább ringatóztak, vagy tomboltak. Megcsóváltam a fejem, Ashton soha nem rontotta el, és mégis, nem sokkal ismét elrontotta az ütemet. Láttam, hogy Calum hátrafordult és megkérdezi, hogy mi baja. Ash csak megrázta a fejét és tovább játszott.

Felemelte a fejét és rám nézett. Ráharapott az ajkára és elmosolyodott. Többet nem nézett rám a dal alatt. A srácok egy másik dallal fognak búcsúzni, mert kimerültek. Luke ivott egy korty sört, addig a többiek lazítottak.
Az utolsó dal előtt egy srác lépett mellém. Egészen addig nem zavart, amikor túl közel került hozzám.
– Jók, mi?
Ránéztem. Piszok szőke haja rövidre volt nyírva, az arcán mosoly játszott. Kék szemeivel engem figyelt.
– Nagyon is – válaszoltam hezitálva. – Luke hívott meg?
Egyértelmű volt, hogy nem. Az ilyen fickókat nem hívják meg. A srác karja az enyémhez ért, próbáltam távolabb kerülni, de lehetetlen volt ilyen tömegben. Kellemetlen érzés fogott el, körbe fontam magamon a karom.
– Nem – nevetett rekedten. – Luke barátja vagyok, nem tudja, hogy itt vagyok. Vagyis most már.
Ashton megint kijött a ritmusból. Az irányába néztem.
– Ashton folyamatosan elbénázza – nevetett.
A mellettem álló srácra néztem. Volt valami bosszantó a vigyorában, és abban, hogy a fiúkat figyelte. Fennhéjazó modora ellenszenvessé tette. Nem tudtam elképzelni, hogy Luke barátai ennyire sznobok legyenek. Reméltem, hogy nem ismertem ennyire félre Luke–ot.
– Nem értek egyet veled – szűrtem ki a fogaim között. – Akárhogy is hívnak.
– Brent vagyok, és nem kell, egyezzen a véleményünk. – Közelebb hajolt. – A barátnője vagy, hogy a fenébe ne védenéd meg? Olivia...
Kihúztam magam és a szemébe meredtem.
– Szándékosan húzol fel?
Oldalra biccentette a fejét.
– Oh, nagyon is szándékosan. A dögös lányok pokoli szexik, ha mérgesek. Tudod, hogy van.
Végig mért, amitől csak még dühösebb lettem. Egyszerűen nem tudtam kezelni.
A közönség tapsolni kezdett. A fiúk befejezték. Asht kerestem a szememmel, de hűlt helyét leltem a dobok mögött. A tömeg ordított, és újabb dalért könyörögtek. A zűrzavar elképesztő volt. Teljesen lefoglalt, hogy megkövülten nézzem a minket körbeölelő tömeget. Brent hangja alig ért el hozzám. Ösztönösen jött, hogy közelebb hajoljak, de annyira volt irányításom a dolgok felett, hogy távolabb húzódjak.
– Nocsak, itt is van, Luke Hemmings.
Brent még mindig zavaróan közel volt hozzám. Luke megállt mellettünk. Lenézett az összeért karunkra, és  megragadta a felkarom és gyengéden maga mellé húzott. Nem vette le rólam a kezét. Közelebb húzott, épp annyira, hogy ne hallja Brent, amit mondani akar. Végül meggondolta magát, és a fülemhez hajolt.
– Ash vár rád, menj. A bejárati ajtóhoz menj. Tudod, hol van, igaz?
Brentre pillantottam. Nem mozdultam.
– Luke betettétek közösbe? – gúnyolódott Brent engem nézve. – Beszállhatok én is?
Luke mosolygott. Nagyon úgy nézett ki, mint aki menten lefejeli Brentet. Ehelyett megszorította a karom. – Menj már.
Kihúztam a karom Luke szorításából, és eltűntem. Vetettem még egy utolsó pillantást Brentre, aki rám kacsintott. Sietve megfordultam és elhúztam a közeléből. A tömegben Ashtont kerestem. Sehol sem találtam, ami enyhe ingerültséggel töltött el. Valaki mögém lépett és megragadta a karom. A szívem kihagyott egy ütemet. Azt hittem, hogy Brent az, olyan erővel fordultam meg, hogy szinte fellöktem Ashtont.
– Nyugalom! – nevetett rekedten. – Én vagyok csak az.
Mély levegőt vettem és kifújtam magam. Egy csókolózó pár nekünk jött. Ashton magához vont. Sürgetően megcsókolt. Megfogta a kezem és átvezetett a tömegen. Az ajtón belépve Luke–ék előszobájában kötöttünk ki.
– Ashton?
A sötétben Ash után nyúltam. Ashton megfogta a kezem. A falnak döntött. Elengedte a kezem és a tarkómra csúsztatta a kezét. Durván csókolt, a levegő kiszökött a tüdőmből. Ash ajka a fülemhez, majd a kulcscsontomhoz vándorolt. Apró csókokat hintett el a felhevült bőrömre. A foga közé csippentette az érzékeny bőrt. Felnyögtem, mire Ashton rekedten nevetett.
– Ezt a ruhát, illegális lenne viselned – duruzsolta a fülembe. – Sőt egyáltalán bármit is.
Ashton testéből csak úgy áradt a meleg. A vágy mindkettőnkben lüktetett. Ashton tovább rohamozott. A hajába markoltam.
–  Ash – nyöszörögtem levegő után kapva. – Ne...
Ashton megállt, és rám nézett. Ashton reszketett a visszafojtott energiától. Lesütöttem a szemem.
– Hé – az állam alá nyúlt és megemelte a fejem. – Rendben vagy?
– Nem tudom – sóhajtottam. – Te jól vagy?
Ashton nevetni kezdett.
– Miért ne lennék? – kérdezte.
– Nem vagy formában ma – vontam meg a vállam.
– Formába? Dehogy is nem – kacsintott rám. – Mindjárt meg látod.