Kapcsolatzáró

– Michael?

Egy őrült pillanatig azt hittem, hogy Ashtonon landoltam.

– Oh, Liv csak te vagy az? – kérdezte csalódottnak tűnő hanggal. – Azt hittem valami részeg csaj esett az ölembe.

– Stimmel – nyögtem fáradtan.

Megkapaszkodva a korlátba felhúztam magam. Vagyis fel akartam, de majdnem ismét ráestem Michaelre. Ingatag voltam, de nagyon. Egy kéz nyúlt értem és óvatosan a földre ültetett. Luke volt az. Hálás mosolyt villantottam rá, és a korlátnak dőltem.

– Mármint facér csaj – egyenesedett ki Michael is. A fejem a dohos fának döntöttem.

– Az is stimmel – sóhajtottam megkínzottan. A vízre pillantottam.

A többiek meg megemésztették a hallottakat.

– Szakítottatok? – hitetlenkedett Michael.

– Michael evidens nem? – Lógattam le a lábam, ahogy a srácok is.

Luke csendes volt. Ránéztem, és próbáltam eldönteni, hogy mennyit tudott, hogy nem érte meglepetésként a kijelentésem. Valószínűleg Ash neki is elmondta, mint Lucasnak.

– Miért bámulsz így rám? – faggatott.

– Elmondta neked igaz?

Luke visszabámult, mintha tudnom kellene a választ.

– Elmondta? – dőlt előre Michael, követelve Luke válaszát. Most már két szempár tapadt Luke alakjára.

Felsóhajtott és megrázta a fejét. Kezeit összekulcsolta és kidugta a lécek közötti résen.

– Mégis miből gondoljátok? Ashton rég nem avat be a dolgaiba. Azért igazán nem lepődtem meg azok után, hogy elvitt téged Pennyhez. Még én is kiakadtam volna, hidd el. Pláne, hogy még most is itt van.

Azt hittem, hogy minden rendben. Itt van veled. Akkor meg?

– Megígérte – motyogtam. – Tudjátok, hogy milyen.

Mindketten bólintottak. Ashton betartja az ígéreteit, amennyire csak lehet. A szívem összeszorult a gondolatra.

– És akkor együtt alszotok, esztek, de nem vagytok együtt? – érdeklődött Michael. Leragadt a szakításunk részleteinél. Így kimondva még rosszabb ötletnek hangzott.

Eközben Luke előhúzott valamit a zsebéből. Papír sercegett.

– Olyan rossz dolognak állítod be – duzzogtam neki dőlve Michael vállának. – Azt hittem, hogy megoldódik.  Tévedtem.

Fém kattanás hallatszott, majd lángnyelv jelent meg Luke előtt.

Az arcát megvilágította az öngyújtó lángja. Visszakattintotta a tetejét, majd visszacsúsztatta a zsebébe. A dobozt is készült elrakni, de a mozdulat közben megállt és felém nézett. Odanyújtotta. Gondolkodás nélkül húztam ki egy szálat. A számba dugtam és biccentettem köszönet képp. Luke már hajolt is, hogy meggyújtsa nekem. Másodperceken belül a sötétben két cigivég parázslott. Jólesően fújtam ki a füstöt.

– Zavar? – fordultam meg ültömben.

– Nem – válaszolta Michael. – Ha Ashtont sem fogja zavarni.

– Nem fogja.

Miért tenné? Egy kibaszott megszegett ígéret volt az egész kapcsolatunk. Michael–nek dőltem. Az elgémberedett ujjaim között forgattam a cigit.

Az óceán felől fújt szél meglibbentette a hajam.

– Annyira utálom ezt – csóváltam a fejem. – Legszívesebben a saját lábamon nyomnám el a cigit.

– Tudom, hogy rendbe jön minden – vigasztalt Michael. – Még ha Ash kicsit seggfej is – tette hozzá nevetve.

Jól esett a két sráccal ücsörögni a sötétben és a  partot nyaldosó vizet nézni. Ránehezedtem Michael–re, aki kicsit hátrább húzott a kerítéstől. Félt, hogy belepottyanok a hideg vízbe.

– Szeretlek titeket – hallottam a saját hangomat. – Nagyszerű srácok vagytok.  Sajnálom, hogy későn ismeretek meg. Luke sajnálom, amikor seggfejnek neveztelek.

A  részeg vallomásomat csendes beleegyezése fogadták. Nem röhögnek ki, ami egyszerre aggasztott és nyugtatott meg.

– Akkor a lánykérés nem történt meg? – szólalt meg hirtelen Luke. – Jesszusom, ezért volt ennyire kibukva Ashton?

– Nem, megint megkérte a kezem – préseltem ki magamból.

Michael teste megfeszült.

– Megint? – kérdezte elképedve. – Mikor? Miért nem tudtam róla?

Olyan zavartnak és csalódottnak tűnt. Gondolom Ashton nem akarta, hogy a srácok gúnyolódjanak rajta, vagy megpróbálják lebeszélni. Calum lett volna a legelső, aki megpróbálja észhez téríteni.

– És még Ash az állítólagos legjobb barátod – nevetett gúnyosan Luke.

– Kuss, van – vetette oda Michael. – Nem engem dobott a barátnőm.

Azt hittem, hogy Ashtonra céloz, de Luke nevetni kezdett.

– Szakított veled Maggie? – egyenesedtem ki. Luke nevetése vigyorgássá szelídült.

Elhittem, hogy ivott, de azért mégiscsak sírhatnékom volt ha Ashtonra gondoltam, és én sem voltam teljesen józan.

– Igen, hát nem csodálatos? – szívott a cigijéből, a füstöt konkrétan az arcomba fújta, a szemem elfutotta a könny.

– Csodálatos? – kérdeztem vissza zavartan.

– Megszabadultam tőle – vigyorgott és a tengerbe dobta a cigijét, majd előhúzott egy másikat. Kissé émelyegve szívtam egy utolsót az enyémből és elnyomtam. Luke ismét rágyújtott.

– Undorítóan hangzol – motyogtam, és reméltem, hogy Ashton nem hasonló véleményen van.

– Ne védd Mag–et – rázta meg a cigije végét, hogy lehulljon a hamu. – Utál téged. Rohadt féltékeny volt rád, és hát nem vette jó néven, amikor megkértem, hogy álljon már le. Szánalmas volt, amit művelt és remélem, nem szeretnél többet tudni róla.

– A lelkiismeretem így is marcangol – suttogtam. – Nincs szükségem több terhet cipelni.

– Ez nem a te hibád – nyugtatott meg Michael. – Ez az ő döntése volt.

– Pontosan – fújta ki a füstöt Luke.

Élveztük a csendet, többet már nem volt szükség, hogy kitöltsük.

Az óceán csendes moraját hangok zavarták meg. A bárkik is voltak, a móló felé tartottak, de szorosan a partot követték. A két alig lassan közeledett a móka alatti részhez. Nem tudtam, hogy hány óra lehet, de nagyon rám fért volna egy kis alvás. Nagy erőfeszítésbe került előhúzni a telefonom és megnézni, hogy hány óra van. Négy múlt. Itt ültem több mint két órát? Nem létezik.

– Dugni jönnek – jósolta  Luke, magára vonva a figyelmem. Beszívta az alsó ajkát, és visszafojtott izgatottsággal figyelte a két alakot.

Michael fészkelődni kezdett.

– Nem kellene szólnunk, hogy itt vagyunk? – idegeskedett.

– A pokolba, hogy is ne! – rivallt rá Luke a barátjára. Összenéztem Michael–lel.– Ne gondolj perverznek Liv, de nem hiszem, hogy dugni jönnek.

Én sem igazán hittem, hogy bárki is ide jönni egy fülledt légyottra. Arra ott voltak a bungalow –k, habár a móló sem volt rossz hely. Csak annyi gond volt, hogy itt csücsültünk.

A pár alánk ért. Mi pedig visszafojtva a lélegzetünket vártuk a fejleményeket. Menjenek el... Sétáljanak tovább, de nem mozdultak. Már azon voltam, hogy leszólok, amikor meghallottam, hogy beszélgetnek.

– Ash lazulj el – hallottam Penny mély hangját.

A tüdőmből kipréselődött az összes levegő. Michael tanácstalanul a számra tapasztotta a kezét. A mellkasához húzott, nehogy a vízbe pottyanjak.

– Nyugalom,  nem Ash az – súgta a fülembe.  – Maradj nyugton.

Bólintottam, de a nyelvemre haraptam, amint Michael elengedett. Luke aggodalmas pillantása semmi jót nem ígért.

– Miért jöttünk ide? – hallottam Ash gyanakodó hangját.

Luke a kezem után nyúlt. Nem éreztem semmit, csak ürességet, ahogy a túlságosan közel álló alakok arcát elrejti a sötétség.

– Miért? – Penny gyöngyöző nevetése. Luke –ot kirázta a hideg, megszorította a kezem.

Túlzott csend, majd Ashton ellépve kifakadt.

– Penny ez nem megy nekem. Én nem tudok mit kezdeni ezzel...

Megcsókolta? Luke erősebben szorította a kezem, a szívem vadul vert, ahogy Penny ismét megközelítette Ashtont.

– Szeretlek – közölte Penny vidáman. – Szingli vagy, és tudom, hogy kedvelsz. Nem nehéz, most már tudsz kezdeni ezzel az egésszel, mert a barátnőd nincs képben. Különben is láttam Luke –kal. Édesek lennének, nem? Szerintem, ha végre elengeded, boldog lehetne vele. Önző vagy, ha még mindig ragaszkodsz hozzá.

Luke megfeszült,  állkapcsa rángott. Térdre vergődtem és óvatosan felemelkedtem.

– Láttad? – Ash hangja kitépte a szívem. Olyan elveszett volt.

– Nem akarod féltékennyé tenni?  – duruzsolta.  – Megeszi a fene,  ha meglát minket.

Ash válasza előtt Luke előhúzta a telefonját és bekapcsolta a lámpát. Pennyék re irányította a fényt.  Hunyorítva pislogtak fel. Szerencsére nem ölelkeztek vagy hasonló.

– Meglepetés!

– Meglehetősen kínos helyzet – motyogta Michael. Megragadta a derekam és bennebb vonszolt, mert felálltam a korlátra.

– Bele esel istenem – szidott.

– Nem esek bele – ellenkeztem. – Ura vagyok a helyzetnek.

– Látom – röhögött rajtam Michael.

Levánszorogtunk a mólóról, Ashton ott várt Pennyvel a lépcsőnél. Ashton igazén szarul nézett ki. Fehér volt, remegett az ajka, mintha fázna.

– Olivia – nyögött fel ijedtében Ash. Tett két lépést felém, azonban Luke elém lépett, és a háta mögé utasított. Michael biztatóan a vállamra csúsztatta a kezét. Sírás helyett gyilkos pillantással meredtem Ash–re. Mit keresel itt? Miért vele?

– Luke, engedd el – mondta szinte könyörögve Ash. – Beszélnünk kell.

Luke megrázta a fejét, és komor pillantást vetett Penny felé. Akaratlanul is, a pillantásom Penny alakjára siklott. Elégedetten méregetett minket. Büszke volt magára. Legyőzve éreztem magam, azonban kihúztam magam és elfordítottam a fejem.

– Annyira sajnálom – mosolygott. – Igazán nem akartam, de annyira ellenállhatatlan az illata és az íze...

Ash hátra fordult, reméltem, hogy elküldi a fenébe, azonban csak megpróbálta elhallgattatni.

– Penny ezzel nem segítesz – fakadt ki.

– Ash, nem tudom, miért töröd magad – rázta meg a fejét. – Nem látod, ami előtted van? – mutatott rám. – A barátaid ellened fordulnak, és Liv mellé állnak. Ennyire jól dugsz Liv? – Luke felé bökött. – Luke, jól szop?

– Állj már le – léptem ki Luke mellől, lerázva magamról Michael kezét. – Elérted, amit szerettél volna? Mehetnél is nem? Hogy lehetsz ennyire r...

Penny azonnal mellettem termett, szemei szikrákat szórtak.

– Leribancoztál? – sziszegte az arcomba.

Luke tett egy bizonytalan lépést. Intettem, hogy maradjon a helyén.

– Nem, konkrétan nem. Utálom azt a szót. De annyira szánalmas és undorító vagy, hogy igen, kimondanám. Sajnálom Penny, hogy így alakult, tényleg. Nem könnyű elengedni Asht.

Sarkon fordultam, és visszasétáltam Luke–hoz.

– Én sajnálom – intézte a hátamnak a szavait. Megtorpantam Luke előtt, őt bámultam. Szinte könyörgött a szemeivel, hogy ne hallgassam meg.

– Képtelen voltál megtartani őt. Amikor nemet mondtál neki, én igent mondtam. Amikor nem kerested, én igen. Amikor nem voltál sehol én ott voltam.

Ash olyan fehérnek tűnt, hogy tudtam Penny igazat mondd. Keserű volt beismerni, hogy Ash őt látogatta, amikor nem volt időm. Mint egy rossz álom.

– Luke magunkra hagynátok? – suttogtam. – Kérlek.

Luke nem értett egyet velem, egyszerűen megtagadta a kérésem.

– Lucas Hemmings, ha nem értesz, velem egyet hát legyen. De ne makacskodj, mint egy gyerek. Mondd el mi bajod, de ne makacskodj, az istenért!

Luke biccentett, és Michael–lel a sarkában elindultak.

Penny eloldalgott, azonban tisztes távolságba lemaradt a fiúktól. Luke pillantása egyértelmű volt. Ne gyere közelebb.

A hirtelen beállt csendben csak bámultuk egymást. Nem fogok sírni, döntöttem el, és megpróbáltam nem remegő hangon megszólalni:

– Ez az a fiú, amelyik megkérte a kezem néhány órája? Aki épp Penny szájáról szakadt le?

Ashtont ostorcsapásként érték a szavaim.

– Mire vársz Liv? – nyöszörögte. – Másodjára utasítasz el. Ellöksz magadtól.

Megcsóváltam a fejem.

– Nem érted, igaz? Nem azért nem fogadtam el a gyűrűd, mert nem szeretlek. Szeretlek.

– Én is, kérlek hallgass meg. Én nem szeretem Pennyt. A barátom, még ha nem is érted. Miatta vagyok életben és ez nem valami olyan, amit elfelejthetek. Tartozom neki.

– Ő tart életben? – kérdeztem és igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom.

Ashton megrázta a fejét.

– Már nem. Te vagy az ok, amiért itt vagyok.

Reszketeg sóhaj tört fel belőlem.

– Sajnálom Liv.

– Talán egy nap majd azt mondom, hogy semmi baj Ashton, de most nem tudom azt mondani, hogy rendben van. Megcsókolt?

Ashton szemei könyörögtek.

– Ne hazudj, kérlek – tettem hozzá. – Hol voltál, amikor az "apádnál" kellett volna lenned? Nem, nem ott.

– Megcsókolt – suttogta, majd hangosabban folytatta. – Az apámnál voltam, de elmentem, mert balhéztunk. Penny–nél aludtam.

Lassan bólintottam, habár nem voltam igazán tudatában, hogy mit is csinálok.

– Én haza megyek – közöltem színtelen hangon.

Ashton zavartan pislogott. A súlyát a másik lábára helyezte.

– Aludhatsz a szobámba – tettem hozzá, hogy egyértelmű legyen. – Lucas–nál alszok. Mondanám, hogy aludj te ott, de nem akarom, hogy kitekerje a nyakad. Bármennyire is szeretném.

Ashton szaporán pislogott, végül lehajtotta a fejét és elmosolyodott.

– Persze.

Nem tudtam elsiklani a hangsúlya felett. Persze, mintha nyilván való lett volna, hogy ezt fogom tenni.

– Mit jelentsen ez? – kérdeztem közelebb lépve. Minden egyes perccel közelebb kerültem az idegösszeroppanáshoz. Sírni akartam, a takaró alá bújni és reménykedni abban, hogy reggelre minden jobb lesz. Azonban itt álltam Ashtonnal, és a helyzet csak rosszabbra fordult.

Ashton lassan felemelte a fejét.

– Nagyon benne vagy ebben a Lucas témában.

– A testvéremről beszélünk.

– A nem testvéredről – javított ki. – Van valami köze a nemedhez a "bátyádnak"?

Leplezetlen döbbenettel meredtem rá.

– Te hallod magad? – csattantam fel. – Mégis mi köze lenne?

– És az én jó barátomnak? – folytatta tovább.

Nem kellett volna meglepnie, hogy miről is van szó. Kedveltem Luke–ot, de nem úgy. Talán egy másik életben együtt lennénk, ki tudja. De nem volt másik élet.

– Luke–nak az égvilágon semmi köze – csóváltam a fejem. – Nem tudom, hogy hogyan érezzek a vádaskodásod miatt, de azt hiszem, hogy kezdünk olyan dolgokba süllyedni, amik maguk alá temethetnek. Szóval jobb, ha most megyek.

– A francba Liv – kiáltott utánam. – Kérlek.

Nem fordultam meg. Rohanni kezdtem.

Még akkor sem álltam, meg amikor visszatértem a buli helyszínére. Rohantam, ahogy csak bírtam haza, ügyetlenül cikázva az emberek között.

– Liv – ragadott valaki karon. A vállam megrándult, ahogy valaki visszarántott. – Liv!