Partot nyaldosó víz

Jó olvasást, várom a véleményetek az utolsó jelenettel kapcsolatban. Mi lesz a következő részben?
Csatlakozz hozzánk!

Akaratlanul is mosolyra húzódott az ajkam, amikor kiértünk a partra. A látvány elfeledtette velem, hogy épp rohadt rossz napom van, és még rosszabb hétvégének nézek elébe. Pillanatok alatt lerúgtam a cipőm és lehajoltam, hogy a kezembe vegyem.

– Fogalmam sincs, hogy miért indulsz be a parttól – mosolygott Ashton rám. – De tudhat valamit.

Ashton kinyújtotta a kezét felém. Úgy néztem rá, mintha épp a döglött kiskutyám nyújtaná felém. Rohadtul nem akartam ezt csinálni. Nem akartam színészkedni. Igazi csókot akartam, igazi ölelést, az igazi barátomtól.

– A kezek ellen nem volt ellenvetésed – somolygott Ashton.

Neked meg a hazugságok ellen – vágtam vissza fejben. Nem kellett volna érdekelnie, nem kellett volna fájnia, hogy ezt csinálja, de azért mégis fájt.

– Nem hinném, hogy jó ötlet – ráztam meg a fejem.

Ashton mit sem törődve megragadta a kezem és magához húzott. Kiszökött a tüdőmből a levegő, a gyomrom összezsugorodott. Az ismerős illattól majdnem elkapott a zokogás.

– Engedj el! – sziszegtem, és reméltem, hogy elenged. – Ashton Fletcher Irwin, a nem, az nem!

Ashton a fenekemre csúsztatta a kezét és nevetni kezdett rajtam. Semmi esélyem sem volt kiszabadulni. Olyan tehetetlen voltam, mint egy rongybaba. Kedvére rángathatott volna, képtelen lettem volna megakadályozni. A magassága, az ereje ellen nem sok szavam lehetett.

– Liv, a bátyád figyel minket, szóval legyél csendben – mosolygott rám, mintha valami nagyon romantikusat mondott volna. – Különben kénytelen leszek elhallgattatni.

Már nem ficánkoltam, és panaszkodtam. Persze, hogy nem önszántából csinálta – koppant le. Elengedtem magam, és Ash derekára csúsztattam a kezem.

Óvatosan hátrafordultam, hogy megkeressem Lucast, de Ashton az állam alá csúsztatta a kezét. Maga felé fordított, kényszerített, hogy rá nézzek. Ha hátralépnék, akkor megszabadulnék. De akkor Lucas látná, és nem hagyna békén. Az a rohadék halálra szekálni bármivel.

– Nem, Liv, nem. Észreveszi, hogyha hátra nézel – duruzsolta kellemes hangon. – Légy felkészülve.

Ha megkérem Ashton vajon elenged?

– Mire? – kérdeztem zavartan, ahogy eljutott a tudatomig az utolsó mondata. – Megtámad vagy mi a frász?

Ashton közel hajolt az arcomhoz. Lehunyta a szemeit, éreztem a leheletét az arcomon.

– Liv, meg foglak csókolni – figyelmeztetett halkan.

Várt, de nem tudtam mire. Lehunytam a szemem és öt másodpercig hagytam, hogy a szívem irányítson. A szívem vadul vert, az ajkaim közelítettek az Ashtonéhoz. A mellkasának dőltem, és hagytam, hogy átjárjon a hamis boldogság.

– Hagyod? – kérdezte rekedt hangon.

Kipattant a szemem és kissé eltávolodtam. Hülye vagyok? Mégis mit akartam csinálni? 

Ashton kinyitotta a szemét és kérdőn nézett rám.

Álltam a pillantását.

– Nem, Fletcher.

Ashton kiegyenesedett, az arca merev lett. Hátra lépett, kicsúszott a kezeim közül. Ilyen érzés seggfejkém, amikor azt hiszed, hogy a kapcsolatotok rendbe jön, de pont, hogy nem.

Ashton megrázta magát és a hajába túrt. Nem sokkal később a megszokott vigyora terpeszkedett a képén.

– Jégszívű vagy – panaszkodott játékosan, és megragadta a kezem. Ujjainkat összefűzte és kettőnk közé engedte. Megcsóváltam a fejem és hagytam magam.

A parton lefelé kezdtünk sétálni, magunk mögött hagyva a házat, és valahol Lucast is. Néha a kezünkre pillantottam és megpróbáltam erős lenni.

Minden egyes közösen eltöltött pillanattal hajlottam arra, hogy bocsánatot kérjek tőle, hagyjam a büszkeségem és folytassuk ahol abbahagytuk. Percek óta sétáltunk, amikor végre ki tudtam nyögni:

– Sajnálom.

Ashton megállt és rám nézett. A könnyeim elindultak, így egyszerűen hátat fordítottam neki,  helyette néztem a tenger hullámzását.

– Hé, nézz már rám – kérte. – Nem! Nézz rám, ha bocsánatot kérsz.

Felé fordultam és letöröltem az elszabadult könnyeim.

– Sajnálom, oké? Sajnálom, hogy így lett vége. Sajnálom, hogy egyáltalán vége. 

Penny. Hívás vége. Az emlék az elmémbe tódult, nem tudtam folytatni.

– Én is sajnálom, Liv – lépett közelebb. – Muszáj megbeszélnünk, hogy hogyan tovább. Békülni akarok.

– Őszinte vagy velem? – Ashton válaszra nyitotta a száját, de gyorsan folytattam. – Amióta megérkeztünk.

Ashton elvigyorodott.

– Liv, igen. Miért ne lettem volna? 

 Jó kérdés Ashton, hogy akkor miért hazudtál a képembe. Ez már a második hazugság. Az ember nem áll meg soha, ha egyszer elkezdte. 

Erőtlenül bólintottam.

Ashton lehajolt és megcsókolt. Viszonoztam, de a szívem összeszorult.

Nem beszéltük meg. A hangulat kevésbé volt feszült miután visszatértünk azonban még mindig távolságtartóak voltunk. Ashton nem tűnt emiatt szomorúnak, vagy letaglózódottnak. A nap hátralevő részében eltűnt Lucas társaságában és nem került elő egészen éjfélig. Addig is apám társaságát élveztem a verandán, aki kifaggatott Katy–ről és anyáról. 

– Bármikor hozzám költözhetsz – ivott egy kortyot a söréből. 

Hátradőlt a székében. A kimondatlan vád ott lebegett a levegőben. Anyám nem képes úgy kezelni, mint egy felnőttet. Megpróbál majd a városban tartani, és sikerülni is fog neki. Majd a jogi karra akar beíratni, és ebből egy nagyszerű veszekedés fog kitörni, mert semmi képp nem fogok beleegyezni. Apu mindezt tudta.

– Már csak néhány hónap – válaszoltam inkább. – Elköltözöm tőle és bentlakásba megyek. Biztos nem fog beleegyezni, de majd belenyugszik.

Apu az asztalra tette a sörös üveget.

– Tudod, hogy nem fog könnyen menni.

Mosolyognom kellett.

– Nem biztosan nem, de ismersz. Végig viszem az akaratom.

– Nem kétlem – nevetett. – Nagyon hasonlítasz rám.

Már messziről hallottuk, hogy érkeznek a srácok. Lucas hangosan röhögve magyarázott, mire Ash is csatlakozott a nevetésbe. Idegesen a limonádés poharamra fontam az ujjaim. 

– Patrick – kurjantotta Lucas. Azt hittem, hogy részegek. – Az anyám merre van?

Apu a söre után nyúlt.

– Lefeküdt szóval, kicsit csendesebben, fiam. – Az az egy rohadt szó pengeként hatolt a szívembe.

Felpattantam és lelöktem a vállamról a takarót. Apu összerezzent a hirtelen mozdulatomra.

– Oh, bocsáss meg – rágtam a szám szélét. – Felmegyek, elég későn van.

Apu lassan bólintott, majd mielőtt Lucas és Ash hozzánk értek volna eliszkoltam.

Fiam.

Gyorsan szedtem a  lépcsőket. Berohantam a szobámba. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót. A bőröndömhöz léptem és felnyitottam a tetejét. Össze-vissza túrtam a gondosan becsomagolt ruhákat, majd kivettem egy fekete pólót és a rövidnadrágom. A vállamra dobtam és előhúztam a tus fürdöm. A fürdőbe sétáltam, hogy zuhanyozzam. A terveim szerint Ash feljön, majd átöltözik, majd addig tusolok, amíg elalszik. Sima ügy.

Egy örökkévalóságig áztattam magam. Háromszor mostam hajat, és négyszer nyomtam a tusfürdőből. Tökéletesen megelégeltem már a tisztálkodást. Elzártam a vizet. Hallottam, hogy Ash a szobában matat, ezért még nem léptem ki.

Nem sokára nyílt az ajtó és kis híján kiordítottam, hogy húzzon vissza a szobába. Ehelyett nyugodtságot erőltettem magamra, habár a gyomrom fickándozott, a szívem hevesen vert.

– Szeretnél zuhanyozni? – érdeklődtem.

– Hm... veled? – kérdezte elgondolkodva.

– Nem, természetesen nem. Én már végeztem – nyögtem ki. – Ide adnád a törölközőm?

A zuhanyfüggönyön keresztül láttam, hogy Ashton árnya elindul.

– A kéket? 

– Mindegy.

Semmi mozgás. Azt hittem, hogy Ashton elment és itt hagyott. Kidugtam a fejem és szembe találtam magam a törölközőt szorongató Ash–sel. A tükörnek dőlt, és a vállára dobta.

– Gondod van a szövegértéssel? – csattantam fel. – Add már ide!

Ashton oldalra biccentette a fejét.

– Gyere, és vedd el – meglengette a kék anyagot.

– Azt lesheted – morogtam.

Ashton ellökte magát a faltól. Elöntött a megkönnyebbülés, hogy végre ide adja, azonban Ashton nem indult el. A törölközőt a kagylóba dobta, a szemüvegét a polcra helyezte. Megragadta a pólója alját, áthúzta a fején és a szennyesbe dobta. A szemem elkerekedett és a csupasz mellkasára siklott a pillantásom. Nehezemre esett nyelni. Úristen, végem. 

– Ha nem szándékszol még egy órát zuhanyozni, akkor én bemennék.

– Amint ideadod azt a szart jöhetsz is – indítványoztam. – Leszel olyan kedves és már élvezheted is a meleg vizet.

Ashton megcsóválta a fejét. A törölköző után nyúlt és elindult felém.

– Engem nem zavar, ha ott ácsorogsz, miközben tusolok – vonta meg a vállát.

– Ashton! – nyüszítettem. – Kérlek szépen, kérlek.

Szorosan markoltam a függönyt, mint egy pajzsot, a testem köré csavartam.

– Liv, semmi olyant nem tudsz mutatni, amit nem láttam volna – közölte nevetve. – Két lépés és mehetsz.

Megállt előttem. Egy mozdulattal megszabadult a nadrágjától és azt hiszem, hogy az alsójától is. Fogalmam sem volt, mert zavartan Ash arcát kezdtem bámulni.

– Ashton könyörgök. Érted, hogy kibaszottul pitizek azért a kék rongyért – szitkozódtam. – Az egyszer biztos, hogy sikítani fogok, apám meg beront ide és meglát itt. Kiherél, majd akkor cseszheted.

Ashton mulatatta a viselkedésem.

– Az azt hiszem, a te károdra válik – vigyorgott és a nyakába vette a kék szart.

– Az enyémre biztos nem – fújtattam. – Nem fogok hozzád szólni többet. Te seggfej. Te köcsög. Te idegesítő fasz...

Ashton az arcomba vágta a törölközőt, belém fojtva a szót. Kaptam az alkalmon és egy pillantás alatt magam kör csavartam. A végét begyömöszöltem, hogy megálljon, majd diadalittasan felkiáltottam. Felnéztem, hogy önelégült mosolyt küldjek a seggfejnek, de az már mellettem volt a zuhanyzóban. Megengedte a vizet, felsikoltottam, ahogy az arcomba spriccelt a víz.

– Ashton! 

Ashton gurgulázó nevetése betöltötte a helységet. Dühösen a vállára sóztam, és azzal a lendülettel a nedves törölköző lecsúszott rólam. Ashton nevetni kezdett.

– Te idióta seggfej! – sziszegtem.

– Ssssshhhh – csitított. – Azt akarod, hogy az apád bejöjjön? Hidd, el nem örülne a látványnak...

Pofátlan módon végig nézett rajtam.

Sietve a nedves törölköző után nyúltam és magamra tekertem. Seggfej. Ashton közelebb lépett.

– Menj el – morogtam és kiléptem még mielőtt hozzám érhetett volna.

Persze, hogy utánam kapott. Visszarántott és a falnak szegezett. Fölém magasodott.

– Úgy nézek ki, mint mazsola – motyogtam a falnak. – Utálom a mazsolát. 

– Csak te vagy képes mazsolákról beszélgetni szorult helyzetben – mosolygott. Az állam alá nyúlt és lehajolt. Szenvedélyesen megcsókolt.  Magához rántott, alig kaptam levegőt a párától, a forró víz a hátam verdeste. Ashton keze a törölközőt szorító kezemhez tévedt és kirántotta belőle az anyagot. Felpattant a szemem, sietve az anyag után kaptam. Ashton nekem dőlt, vizes homlokát az enyémnek támasztotta. A szabad kezem a mellkasára tettem és finoman ellöktem. Hátat fordítottam és sietősen kiléptem.

Remegve ledobtam magamról a csöpögő törölközőt, felkaptam a ruháim és kirohantam. 

Az oldalamon feküdtem, amikor Ashton kilépett. A haja nedvesen csillogott, a csípőjén a másik törölköző lógott. Szó nélkül elsétált és a bőröndjéhez lépett. Hallottam, hogy keres valamit, majd a matrac lenyomódott mellettem.

– Elég nagy ahhoz, hogy ne gyere közelebb – szólaltam meg, amikor megéreztem a leheletét a nyakamon. 

Ashton felsóhajtott. Belesűrítette az összes frusztrációját.

– Mi a bajod?

Dühösen megfordultam, az arcom pár centire volt az Ashtonétól.

– Neked mi bajod? – szegeztem neki a kérdést. – Vezesd le a szexuális frusztrációd valaki máson. Hagyd ki a játszmáidból. Teljesen felkavartuk ezt az egész szart, amiben voltunk, amikor már kezdett ülepedni. Miért nem tudsz elengedni? Miért?

Ott van az a rohadt Penny. Minek kínoz engem? Nem szenvedtem eleget? Hazudott, amikor azt mondta, hogy Luke kereste, holott Penny volt. És letagadta. Elöntött a keserűség.

– Azért mert szeretlek.

Kifújtam a levegőt.

– Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű…

– Tudom – bólintott. 

A kezem után nyúlt. 

- Hagyd, hogy elfelejtsem, hogy szakítottunk. Hagyd, hogy kicsit úgy tegyek, mintha minden rendben lenne. Esküszöm, hogy békén hagylak. Csak hagyd, hogy megöleljelek, amíg alszol.

Belenéztem abba a könyörgő két szempárba.

– Minden csak nehezebb lesz, ha engedem – sóhajtottam. – Legyen.

Ashton boldogan vont a karjába.

***

Másnap Ashton Lucas segítségével előkészítette a partot, hogy koncertezhessen a Summer. Felkeresték Wendyt, elküldték a meghívókat, szereztek sört. Calum azt mondta, hogy nem sokkal nyolc után érkeznek.

Csendben ebédeltünk. Ashton a balomon ült, kezét a térdemen pihentette. Nem akarta a kezem fogni, hogy ne legyen szem előtt, de hát senki figyelmét sem kerülte el. Apu meredten nézte, hogy Ashton már a harmadik tányér levest pusztítja. Szerintem roppant kíváncsi volt arra, hogy Ash keze hol van. Percek kérdése és megkérdezte volna, ha Sarah nem szakítja félbe:

– Patrick a sót, légy szíves – szólt Sarah. Apu megrázta a fejét és a só után nyúlt.

– Édesem nagyon finom – dicsérte apu. Legszívesebben öklendeztem volna ettől az édesemtől. – Lucas neked ízlik?

Amíg elmélyedt beszélgetést folytattak a gyümölcsleves ízkultúrájáról, az asztal alá nyúltam és lelöktem Ashton kezét. Kezdett elfogyni a türelmem.

– Kérlek – suttogtam és kanalaztam a levest. – Apu, meglátja és kivág.

Ashton pedig mosolyogva rám nézett. Semmi jót nem ígért az a mosoly.

– Nem mintha bánnám – vetettem oda gonoszul és mosolyogva, a számhoz emeltem a kanalam.

– Tényleg finom – közölte beszállva a beszélgetésbe Ashton, mintha épp nem vágtam volna a képébe, hogy bárcsak ne lenne itt.

Kiegyenesedtem és vetettem egy oldalpillantást Ashtonra. Keserű íz lepte el a szám, habár Sarah biztosan beleöntött két kilo cukrot a levesbe.

A levesemre pillantottam. Éreztem, hogy Lucas fáradhatatlanul szuggerál, de mindeddig elutasítottam. Most kénytelen voltam ránézni.

– Miattad eszünk ilyet – vigyorgott. – Legalább csinálj, úgy mintha élveznéd, hm?

Szenvtelenül meredtem Lucasra, egészen addig, amíg Ash keze vissza nem tért a lábamra. Nem az eredeti helyére, hanem sokkal–sokkal fennebb. Megrezzentem, és Ashre sandítottam.

Zavartalanul csevegett tovább, mintha nem épp azon lenne, hogy kikészítsen. Nagy önuralom árán sikerült folytatni a levest.

– Liv, milyen egyetemre készülsz? – érdeklődött Sarah hirtelen rám fordítva a figyelmet. A pír felkúszott az arcomon, és reménykedve pillantottam apura, hátha látja Ash kezét és valahogy leszedi onnan. Azonban az asztal mindent takart mellkas alatt. Apu látta, amikor a vacsora elején Ash keze a lábamon pihent, és azt is, hogy eltűnt onnan.

A fülem mögé simítottam a hajam, és megpróbáltam a legfesztelenebb ember lenni az asztalnál. A szemem sarkából láttam, hogy Lucas vigyorog, tudtam, hogy élvezi, mennyire zavarban vagyok. Azt nem tudtam, hogy tudja, hogy mitől, de reméltem, hogy nem. Ő csendben végig szórakozta volna az egészet.

– Orvosira – nyögtem ki kisvártatva.

– Azon belül hova szeretnél specializálódni? – faggatott tovább Sarah.

– Nem pszichológusnak.

Sarah nevetett, azonban apu elég dühösnek tűnt.

– Vicc volt – tettem hozzá egy műmosoly kíséretében. – Még nem tudom. Majd elválik, ha sikerül.

Többet nem szólaltam meg.

– Na, a desszert – tapsolt magánkívül Sarah. Szemei izgatottan csillogtak. Még Lucas is izgatottnak tűnt. Úristen mi a francot csinált Sarah, ha ennyire izgatott mindenki. Gondoltam, hogy megkérdezem Asht, hogy mit tud, de amint ránéztem kiszökött a tüdőmből a levegő. Ashton lecsúszott a székről és letérdelt.

Ijedten apám felé kaptam a fejem. Mosolyogva visszabámult rám.

– Ashton ne... – A torkom elszorult.

Ashton előhúzott egy dobozt.

– Hozzám jössz feleségül?