Hatodik fejezet

Halley a jobb lábára helyezte a testsúlyát.

- Hm... benne vagyok.

A villám csörömpölve hullott a tányérra. Szerencsére Isabel ugyanakkor elég hangosan kérdezte, hogy:

- Igen?

Owen azonnal zavarba jött, attól, hogy Isabel megkérdőjelezi Halley döntését. Vetett a lányra egy lapos pillantást, majd Halley felé fordult.

- Király, akkor holnap este ráérsz?

- Mmm - hümmögött Halley. Komolyan megfontolta a lehetőséget, ismét a kezembe vettem a villát, és csendesen enni kezdtem. - Holnap még beszélünk, nem szeretnélek álltatni, mert lehet ha dolgom van.

A szavai nem tartalmaztak semmi érzelmet, olyan közömbösen meredt Owenre, hogy egy percig sem hittem abban, hogy elmegy vele. Halley ellibbent az asztaltól, majd amikor mellettem sétált el gúnyosan meredt a még érintetlen ételre.

- Nem birkozol meg az étellel nagyfiú? - Az állkapcsom megfeszült, dühösen meredtem Halley hátára.

Mennyire utálatos tud lenni.

Szándékosan minden falatot magamba tömtem, még véletlenül sem hagytam ki egy morzsát sem. Persze amint felértem a szobámba, forgott velem a szoba, és nagyon bántam , hogy ennyire hülye vagyok.

Persze nem tudtam magammal semmit kezdeni, folyton azon járt az agyam, hogy lehet, hogy Owen kérésére igent mondott Halley? Egyszerűen nem tudtam megfejteni. Hiszen mérföldekkel sármosabb vagyok annál a kínos alaknál. Talán Halley az ilyen nyeszlett alakokra bukik... Vagy még csak nem is a srácokra bukik. Szóval ha Owent kifaggatom és bizonyos kérdésekre a kívánt választ adja, akkor biztos leszek a dolgomban. Még soha sem volt olyan ismerősöm, aki lány és meleg. Szóval valahol egyszerre volt érdekes és furcsa.

Hirtelen ötlettől vezérelve előhúztam a telefonom és tárcsáztam Luke-ot. Akkor jöttem rá, hogy ez hiba volt, amikor már felvette. Úgy léptem le, hogy nem szóltam senkinek sem. Habár "szünetben" állapodtunk meg, senki sem tudta, hogy én nem egy hónapra gondolok, hanem konkréten az egész nyárra. Fáradt voltam, de a végtelenségig elviseltem volna az életet, ha nem történnek bizonyos dolgok. Összeszólalkoztunk a fiúkkal, és valószínűleg csak rosszabb lett volna, ha ismét turnéba kezdünk. Soha sem gondoltam volna, hogy valaha is megtörténik velünk, hogy nem értünk egyet valamiben, vagy feszültség alakul ki közöttünk. Még pedig megtörtént, és nem lehetett semmissé tenni.

- Ashton? - Luke meglepett hangja visszarántott a jelenbe. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Ő állt pillanatnyilag a legközelebb hozzám, de a szavak cserben hagytak.

- Itt vagy? - kérdezte higgadtan. A jó öreg Luke. Aki mindig megbízható, nyugodt és racionálisan gondolkodik. Még szerencse, hogy ő hozakodott elő a szünet ötletével.

- Merre vagy Ashton? - A nyugodt hangjától a falra tudtam volna mászni. Egy pillanatig azt fontolgattam, hogy egyszerűen leteszem. - Ne tedd le.

Megint tudja minden lépésemet. Olyan idegesítő, hogy kiszámítja minden lépésem.

- Szia - köszöntem, habár nehezemre esett. Próbáltam nem úgy tenni, mintha laza lennék, és nem úgy mint aki vérig van sértődve. - Angliában. Pontosabban...

Azonban nem akartam, hogy tudja. Szerintem az első adandó alkalommal ide repülnének, és vissza ráncigálnának az egy hónap letelte után. Találkoznának Halley-vel, és... Kitört a frász, hogy esetleg Halley mégiscsak érdeklődést mutatna a férfiak iránt és az pont Luke lenne. Na még mit nem!

- Pontosabban nem tudom, soha sem voltam jó a földrajzban - hazudtam. - Angliában vagyok, valahol a közép részén. Északra Leeds-től.

Szerintem ez eléggé kielégítő válasz volt, és nem túl konkrét. Habár, ha lenyomoznák az Iphone-om, akkor már nem lenne kérdés. Azon tanakodtam, hogy Luke vajon elmenne eddig?

- Mindegy is - válaszolta Luke. - Valamiért azt hittem, hogy egyenesen Los Angelesbe vezet az utad, de mégsem leptél meg.

Hát persze.

- Szakítottál Bryannával? - kérdezte tárgyilagosan. Nem igazán érdekelte igazán, ha azonban mégis, akkor csak azért, mert szerette volna, ha szakítok vele.

- Nem - válaszoltam hasonló hangnemben. Nem akartam az orrára kötni, hogy amióta megérkeztem, még csak vissza sem hívott. - Elfoglalt mostanában, és keveset beszélünk.

Keveset...Azaz semmit, de nem kellett tudnia.

- Nos, akkor le vagy állva a csajozással ott Angliában is? - tette fel a kérdést. A hangjában mosoly bújkált. Persze, hogy tudta.

- Igen - válaszoltam, holott nem volt igaz. Csak annyira szerettem volna, ha nincs igaza valamiben.

- Hm - jött a válasz. - És milyen volt az elmúlt néhány hét?

Szándékosan megpróbált zavarba hozni, de nem hagytam magam. Túlságosan kiszínezve, de előadtam az elmúlt heteim. Igyekeztem az igazság határán belül maradni.

- A következő hetekben pedig szerintem Halley elvisz a környék klassz helyeire, de majd lehet ha tovább állok és körbeutazom a környéket.

Persze, amint rájöttem, hogy akaratlanul is elárultam Halley nevét, legszívesebben lefejeletem volna a falat. Hát, akkor tegyünk úgy mintha nem történt valna semmi. Habár nem hinném, hogy Luke figyelmét elkerülné.

- Halley? - kérdezte én pedig visszatartottam a lélegzetem. - Érdekes név, van valami köze annak az üstökösnek hozzá?

- Igen, róla kapta a nevét - szűrtem ki a fogaim között. Persze, hogy tudja. Luke mit nem tud? Biztos voltam benne, hogy Halley azonnal kedvelné Luke-ot.

- És ő kicsoda? - kérdezte érdeklődéssel.

- Egy lány - vágtam rá, ami nagy hiba volt. Luke szagot fog fogni. - Mámint úgy értem, hogy egy itt dolgozó lány, aki segít nekem. Érdekes személyisége van.

- Az első alkalom, hogy nem azzal jellemzel egy lányt, hogy mekkora a melle vagy épp mennyire bomba.

- Halley más - válaszoltam és nem tudtam, hogy hogyan magyarázzam meg neki. - Szerintem meleg, és akkor már pedig nem igazán érzem helyesnek, ha azt mondom, hogy bomba. Mert ha nagyon megerőltetem magam, akkor azt mondom, hogy az. Egy bomba. Meg meleg.

- Miből gondolod? - kérdezte mosolygós hangon.

- Szerinted miből gondolom? - kérdeztem vissza.

- Csak szeretnék szólni, hogy nem vonhatsz le elhamarkodott következtetéseket. Ha nem mondta akkor nem biztos, hogy meleg. Őszintén én nem tudom, hogy mitől tűnhet másnak, de attól még nem bizonyított. Nos akkor?

- Miért vagy ilyen okos? - kérdeztem megkönnyebbülve, hogy Luke ismét a régi.

- Jó géneket örököltem és nyitott vagyok a dolgokra - válaszolta, egy percig meg azt hittem, hogy tényleg komolyan vette a kérdésem. De elnevette magát. Lassan kifújtam a levegőt.

Szóval elmeséltem neki, hogy mégis miből jutottam erre a következtetésre. Luke pedig röhögésben tört ki.

- Szóval ha jól értem - horkantás és nevetés sorozata. -, hogy nem ájult el tőled, attól meleg. Nem vagy te egy kicsit öntelt?

Kezdtem nevetségesen érezni magam.

- Nos, kicsit sem. Tisztában vagyok a határaimmal, még ha ez rólad nem is mondható el - szúrtam közbe. Tudtam, hogy Luke-nak rosszul fog esni. Luke amennyire higgadt és megfontolt volt, épp annyira bizonytalan. Problémái voltak az önbizalmával, és hiába volt a felhajtás minden csak rosszabb lett. Luke nem csajozott, mert soha sem hitte el, hogy valakinek elég jó. Volt barátnője, még jóval a karrierünk előtt, de amióta ismertek lettünk, teljesen elszakadt a barátnőjétől, és a kis önbizalmától. Minden adott volt, hogy megnőjön az önbizalma. Díjakat nyertünk, turnéztunk a One Direction-nel, hírességek követnek, és a lemezünk elképesztően gyorsan fogy. És akkor még mellékesen hozzáteszem, hogy sok millió lány rajong értünk. Sőt még betegesen is. Szóval Luke-nak bármikor csak egy szavába került volna és hulltak volna mint a legyek. Szerinte nem tisztességes ezt tenni a lányokkal, és visszaélünk a hírnevünkkel.

- Soha sem szeretném, ha csak azért szeretne valaki, amiért híres vagyok - jelentette ki dühösen amikor egyszer szóvá tettem, amiért dobott egy lányt, pedig csak egy vacsorára hívta meg.

- Luke nem kell szeretnie - ellenkeztem. - Csak szórakozz velük és ennyi.

- Persze, úgy mint te? - köpte felém a kérdést. - Néha nem aggódsz amiatt, hogy egyszerűen tönkremész érzelmileg?

Méghogy tönkre menni? Mégis miről beszél?

- Nem, nem félek - nevettem szembe. - Nem egy életre kell választanod valakit. Nem nyúlsz a tűzbe, hanem mellette melegedsz. Érted?

- És ha lefekszel egy lánynal, aki szerelmes beléd? - tette fel a kérdést ingerülten. - És megöli magát, amiatt ami történik utána?

- Mégis miért tenne ilyet valaki? - kérdeztem hitetlenkedve. - Luke ne próbálj ilyennel zsarolni érzelmileg. Semmit nem ígérek nekik és nem is kényszerítek senkit arra, hogy lefeküdjön velem, nem érezhet senki így. ha még csak nem is találkoztál vele igazából.

- Látod, fogalmad sincs ezekről a dolgokról. Lehet valaki szerelmes, lehet ha nem úgy ahogy szokás.

- Plátói szerelem?

Megvonta a vállát és kisétált a szobából.

Ha most tudná, hogy igazat adok neki, akkor sem lenne elégedett. Aggódna miattam, és nem akarnám beismerni, hogy igaza volt. Ő megmondta.

- Ebben igazad van - szólalt meg végre kisvártatva Luke. - De ha nem érdekelsz egy lányt, akkor még nincs itt a világ vége. Különben is beszéltél vele erről?

- Nem - vallottam be.

- Nos, akkor tényleg egy szavad sem lehet - Luke hangja recsegni kezdett. - Hamarosan nem lesz jelem, mert megyek Brittany-hoz. Szerintem tőrödj bele, vagy nézz más lány után.

- Oh, rendben... nos, ha tőrik, ha szakad én betöröm Halley-t - mondtam, és tudtam, hogy izgalmas hetek elé nézek.